Vay Sarolta (Vay Sándor 1859-1918): Te csak mulass…

 
Te csak mulass, a csillogó fény
Széditsen meg, ragadjon el;
Dőreség minden álom – ábránd
Szenvedésink nem éri fel!

Vig báli zajban rám se gondolj;
Bus árnyam nem való oda;
Gyötörne engem – a colonnaban
Látni, - miként suhansz tova.

Ha látnám arczod fölhevülve
S lángolni két sötét szemed.
Szilaj tánczban, - oh! Fájna minden,
Kérlek feledj ott engemet.

De ha a mámor tova röppen
S nyugodul térsz a bál után,
Midőn látod, hogy zaj, hiu fény
Tünő káprázat, füst csupán.

Midőn csöndesség lesz körötted
Akkor jussak eszedbe én,
S hogy a mézes, hazug szavaknál
Forró szerelmem többet ér.

Oh! akkor tudom érezended
Majd magad is én kedvesem,
Hogy milyen nagy sivatag néha
Egy olyan fényes tánczterem!

Forrás: Családi Kör- Hetilap a müvelt magyar hölgyek számára. XIX. évf. 4. sz. 1878. jan. 27.