Rudnyánszky Gyula (1858-1913): Báli dalok

I.
Titkon követlek szemeimmel,
Kis bujdosó világom,
S a míg tovább lejtesz mosolygva,
Megérzem árvaságom.

Mint a szegény fiut, ki nem volt
Meg fényes bálteremben,
S bámulva lát sok czifra bábot,
Oly érzés fog el engem.

Halványan állok a sarokban,
Bágyadt merev szemekkel,
Mint egy király, kit üldöz a sors,
S nagy birodalmat veszt el.

Mindenki vidám, boldog, élvez,
Nem tudja, mi a bánat;
Körötted léha fecsegőknek
Nagy páva-serge támad.

S te osztod a kegyalamizsnát,
Kaczagsz, ha ők nevetnek!
De látom én, hogy e ledér zaj
Nagyon fáj jó szivednek.

Mind azt hiszik, hogy már övék vagy,
S dicsekszenek a törpék;
Szeretnék birni lelkedet, hogy
Könyelmün összetörjék.

Én reszketek, s bár nincs jogom rá,
Féltlek leányka téged,
S én érzem át, míg ők mulatnak,
A kint s az üdvösséget.

II.
Keringsz előttem, mint a szellő,
Hozzá simulsz a tánczosodhoz:
Nézlek, s habkönnyü lebbenésed
Szivembe izzó bánatot hoz.

Mit ér egy perczig birhatásod,
A táncz forrongó mámorában:
Ha nem mondhatlak, szép királynőm,
Enyémnek életben, halálban?!

Forrás: Családi Kör- Hetilap a müvelt magyar hölgyek számára. XIX. évf. 6. sz. 1878. febr. 10.