Szőke Panni henyélve ül,
Mégis czifra, majd elrepül;
Apja földje és tinója,
Mind felment már viganóra.
De az apja mégse’ bánja,
Mert kisasszony a leánya,
Ő maga is boldog jobbágy,
Elengedik a robotját.
Sem szántani, sem aratni,
Csak a vékát kell tartani,
Az uraság színig adja,
A deák meg el se’ csapja.
Szőke Panni felmegy Pestre,
Még ott is az emeletre,
És az apja dehogy bánja!
Nevelőben a leánya.
Nevelőben jó dolog van,
Sok kisasszony lakik ottan,
Szép urfiak, szép huszárok
Járnak mulatni hozzájok.
Mi lelt téged, Szőke Panni?
Fiatal vagy még meghalni;
Képeden volt egy pár rózsa,
Hová lett oly hamar róla?
- Mi lelt téged, Panni lányom?
Elfonyadtál én virágom;
Jer, kiviszlek a mezőre,
Éledjen a lelked tőle. –
Panni nem szól, görnyedten ül,
Ollyan rongyos, majd elrepül. –
Vidd el, apja, vidd mezőre,
Szép, virágos… temetőbe.
Forrás: Pesti Divatlap 38-dik sz. – Szépirodalmi közlöny a társasélet, irodalom és művészet körében. Második félévi folyam. Szerkeszti Vahot Imre. Pesten, nyomatott Beimel Józsefnél 1847. Septemb. 16-án
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése