Egy sóhajtás csak az élet,
Nem lelünk benn’ semmi élvet,
Mert míg egyet felsóhajtunk,
Százezerszer megcsalódunk.
Egy sóhajtás… milyen rövid?
Mégis hogyan ide kötik
A földhöz a hiuságok
Az emberi sokaságot.
Egy sóhajtás… aztán vége,
Lent leszünk a sir ölébe,
Szivünk nem ver, nem is érzünk,
S azt sem tudjuk: miért éltünk.
Egy sóhajtás… egy pillanat,
S az életnek vége szakad.
Ott fönn mégis majd megkérdik
Hogyan sóhajtottuk végig?
Forrás: Pápai Hírlap Mutatványszám I. évf. 1. sz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése