Szólj, mi daz el? Ennyi zaj közepett,
Ennyi bűvhang s vad moraj feleett?
Felcsaongva égre hat zenéje,
Mely keserves és tiszta éldelet!
„Tán syrén zeng méregédes hangon,
Csábajakkal csendes légen át?”
Kisszerü az ennek ellenében
Ihletetten hallám bájdalát.
„Tán a Memnon szobra dall’ magasztos
Hajnalszülte tiszte éneket?
Tán az égi bujdosók összhangja
Rezgi át a kéklő mennyeket?”
Nem! óh a dal bús és nagyszerű dal!
Mely szivet fejt és kebelbe hat,
Mely keserve annak, a ki hallja
S a ki zengi, szive megszakad.
Hattyúdal ez, túlfeszült hatalma
Egy utóperc érzeményinek,
Melynek lelket elfogó siralmi
Haldokolva szerte lengenek.
Óh! haláldal ez, siralmi ének,
Egy enyésző nép hattyúdala;
Egy hazának végfeljajdulása:
Egy letünő nép esthajnala.
Forrás: Pápai Hírlap I.
évf. 19. sz. Pápa, 1904. máj. 7.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése