Oláh Gábor (1881-1942): Rég elfeledtek

Rég eltemettek,
Rég elfeledtek,
Nevem csak kongó
Betűzavar,
Mit a futó szél,
Vagy egy-egy diáklány
Vakon szaval.

A lángoló út,
Mit táltosommal
Vágtam az égre:
Kihunyt, lehullt.
Jövő kipergett
Az idő rostáján,
S leszakadt rólam
Szárnyam, a mult.

Nagy mélybe zuhantam,
Vak éjtszakába
Borít a lehajló
Magyar közöny…
Lobog-e még hajnal,
Mikor a kigyúló
Tetőkön új sorsom
Mezét ragyogva majd
Felöltözöm?

Forrás: Protestáns Szemle  XLV. évf. 10. sz. 1936. okt.