Rég eltemettek,
Rég elfeledtek,
Nevem csak kongó
Betűzavar,
Mit a futó szél,
Vagy egy-egy diáklány
Vakon szaval.
A lángoló út,
Mit táltosommal
Vágtam az égre:
Kihunyt, lehullt.
Jövő kipergett
Az idő rostáján,
S leszakadt rólam
Szárnyam, a mult.
Nagy mélybe zuhantam,
Vak éjtszakába
Borít a lehajló
Magyar közöny…
Lobog-e még hajnal,
Mikor a kigyúló
Tetőkön új sorsom
Mezét ragyogva majd
Felöltözöm?
Forrás: Protestáns Szemle XLV. évf. 10. sz. 1936. okt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése