
Nádisast kiált a zsombékok bibice,
búg a bölömbika, fut a vízicsibe,
sikongat a rigó, menti már életét
elbukó vadkacsa, síró nádiveréb.
Céloz a vízicsősz, rozsdáspuska durran,
csattan a náderdő, ezer madár surran,
messze kémlel a csősz – véresek a habok -
elrepült a sas, de lelőtte a napot.
Forrás: Protestáns Szemle XLV. évf. 11. sz. 1936. nov.
Jó szórakozást, töprengő, elmélkedő, ösztönző, vigasztaló, megnyugtató perceket kívánok az Irodalom-birodalomban! - Csicsada
2026. júl. 13.
Jankovich Ferenc (1907-1971): Sárréti alkony
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése