Marconnay Tibor (1896-1970): Feltámadás

A hosszú böjt alatt s Nagypénteken a gyászos
évszázadok sodorták leheletüket,
Krisztus szenvedésétől lett sötét a város
s széttárt faágakon nem láttam új rügyet.

Így érkeztem el én a magam halálához,
s lelkem a lemondástól oly keserű lett,
hogy nem bírt dús véremben feltörni a pátosz
s bár hittem, a tettnél megtört a lendület.

Aztán Husvét jött és ablakom messze tárva,
szobámból kitörtem a viruló világba,
és örültem a Sír félrezúdult kövének.

S tudom most: fa s mező nem hasztalan virult,
győzelmes jövőre vall minden zsenge mult
s minden rügy: feltámadás és örökös élet.

Forrás: Protestáns Szemle  XLV. évf. 5. sz. 1936. máj.