Sírtam én is titkon,
Sírt más is, fennen,
Miért éppen magyarnak
Kellett itt születnem?
S ha már magyarnak is,
Miért ez esett korra,
Konkolyos kenyérre,
Penészes borra.
Félre hullt vetőmag
Sorsát sírja holtig,
De remény nélkül is
Csírája kibomlik.
S kell adni gyökerét,
Szegényes virágját,
Megszeretni is kell
Bánatos világát.
S még hogy fogósabb is
A gyökér ily földben,
Hűbb a szerelem is
Esetten, gyötörten.
Az élet dacosabb,
S a kín tapadóbb is,
S szinte hisszük: szebb így,
Szinte hisszük: jó is.
Nem lehet már másképp,
Ezt szeretjük holtig,
A végzetes hantot,
Melybe testünk porlik.
Keserű apákból
Lett ilyen idáig,
S eggyel keserűbb lesz,
Ha szívünk szétmállik.
forrás: internet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése