Jékely Zoltán (1913-1982): Közelitő ősz

 
Hűtlen-hű szeretőm, gyönyörű Ősz!
Mért is mész el, ha mindég visszajössz?

Arcom megint eged könnyei mossák:
hát így kell neked a változatosság?

Hát olyan szerelemben nem hiszel,
melyen a két fél egymásban vesz el?

Hát vallod, hogy kegyes, szigorú szükség,
hogy sziveinket emlékek kötözzék?

S akkor szent igazán a szerelem,
amikor az egyik fél nincs jelen -?

Most itt vagy, ugyanaz, ki legelőször
voltál, azon a régesrégi őszön.

Te változatlansággal kérkedel,
de testem mind gyarlóbban ünnepel.

Mint nő, akit távol kegyelt a sorsa,
elém toppansz fényesen, illatozva,

hogy bizonyítsad, jobb volt nélkülem,
téged kimélt betegség, fertelem

s fogyatkozó, esendő életemhez
nem illik már a te tüzes szerelmed...

Forrás: Termés. Ősz. Kolozsvár 1942. 1. szám