![]()
Hűtlen-hű szeretőm, gyönyörű Ősz!
Mért is mész el, ha mindég visszajössz?
Arcom megint eged könnyei mossák:
hát így kell neked a változatosság?
Hát olyan szerelemben nem hiszel,
melyen a két fél egymásban vesz el?
Hát vallod, hogy kegyes, szigorú szükség,
hogy sziveinket emlékek kötözzék?
S akkor szent igazán a szerelem,
amikor az egyik fél nincs jelen -?
Most itt vagy, ugyanaz, ki legelőször
voltál, azon a régesrégi őszön.
Te változatlansággal kérkedel,
de testem mind gyarlóbban ünnepel.
Mint nő, akit távol kegyelt a sorsa,
elém toppansz fényesen, illatozva,
hogy bizonyítsad, jobb volt nélkülem,
téged kimélt betegség, fertelem
s fogyatkozó, esendő életemhez
nem illik már a te tüzes szerelmed...
Forrás: Termés. Ősz. Kolozsvár 1942. 1. szám
Jó szórakozást, töprengő, elmélkedő, ösztönző, vigasztaló, megnyugtató perceket kívánok az Irodalom-birodalomban! - Csicsada
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése