Akit dicsérsz pompázó jelszavakkal,
Akit elismersz nem csupán magadban
S rá más előtt kegyes mosolyod árja hull,
Kiről csevegsz elfogulatlanul
Bár melegen –
Az idegen.
De ha nevét szavad csak féltve ejti,
Hogy szivedben lakik ajkad se sejti,
Csak titkos lázban gondolsz rá vak éjszaka,
Számodra az a nagyvilág maga - -
Azt szereted,
Azt szereted!...
(Forrás: Debreczeni Szemle I. évf. 15. sz. 1912. ápr. 7.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése