Csicsada: A szív dolga...

Reszkető kézzel botladozó lábbal,
Szomorúan, szegényes nagykabátban,
Elrévedező tekintete fáradt,
Így éldegél ő már e nagyvilágban. 

Életét végigdolgozta, két háborút megélt,
S ez őszi alkonyon alig jut neki kenyér.
Nincs ki támogatná, nincs ki segítené,
Magára maradt, nincs, ki felé nyújtja kezét. 

Kiszolgáltatott már mindig, mindenhol,
Nem kap emberi szót már soha sehol.
Elkopott, haszontalan - hiszik sokan,
Pedig élhetné öregkorát boldogan. 

Közeleg a karácsony, a szeretet ünnepe,
Gondoljunk az idősekre is, emberek!
Keressünk magányos, öreg néniket,
Tegyük szebbé hát az ő ünnepüket! 

Nem pénz kérdése ez, csak a szív dolga,
Pár jó szó, segítség, egy együtt töltött óra,
Kis ünnepi díszítés és beszélgetés,
Igazán nem sok, ennyi az egész. 

Ajándékozzunk nekik hát türelmet,
Átéltek ők már úgyis sok gyötrelmet,
És ha elmúltak a szép téli ünnepek,
Akkor is szenteljünk nekik figyelmet.