(Kernstok Károly: Szilvaszedők 1901)
(Szilvaszüreten)
A reggel künn kapja, az estve ott éri,
Istennek áldását szedi, gyűjti, méri...
Esőtől, harmattól lába által ázik
Észak vad szelétől két keze megfázik...
Kifárad a cseléd, megtölt minden csebret,
De félbe nem hagyja, mihez hozzá kezdett...
S amíg foly a munka, habár nem is mondja,
Szerettei között bolyong lelke, gondja...
Napnak derülését alig-alig várja,
Hogy fiát, leányát kebelére zárja...
S mikor aztán estve elcsendesült minden
Munkája értékét számítja fel itt benn...
Oda is kell ennyi, itt is ott is hiány.
„Oh, de jókor jött ez isteni adomány!”
Szemeit álomnak imával adja át...
Gyermekem, szeressed az édes jó anyát!
(Forrás: Unitárius Közlöny I. kötet 1888. szeptember 9-ik szám – Kiadja a Dávid Ferencz Egylet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése