![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjt-ilefZvPTfY72mls2RibLh5bW3Qq56hRAeTCRhDB9rHrGUPYR85D2KCJ-zS2puyJrV3dY4dhp5PjMsRmCvVLzfCsnVwIqH2l3zpOBPY_SgIrla4VR-8XbN19sNkHCmGnrC1nHAjdBKE/s200/di%25C3%25B3.jpg)
Szigorú tél volt ez a múlt,
ilyet még fel nem jegyezett, -
száz esztendővel ezelőtt,
csak az írott emlékezet.
Harmincötfokos volt a fagy...
Most látszik meg csak igazán
a téli fagykár, a csapás,
ez újesztendő tavaszán...
Sok vén diófa megfagyott,
hiába jött a kikelet,
nem hozott barkát a dió,
nem hajtott a fa levelet.
Hiába jött a kikelet,
párjával a sárgarigó:
nem várta sátor a dalost,
hiába szól: Köböl dió!
Hiába jött a jó madár,
mégsem ment vissza, itt maradt, -
jósolni nékünk szebb jövőt,
sok-sok, köböldiós nyarat.
(Forrás: Erdélyi József: Villám és virág 39. old. - Turul Szövetség Könyv- és Lapterjesztő Kft. 1941.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése