Én angyalkám,
Szép madárkám,
Ime hozzád repűltem;
Te kedvedre,
S kezeidre
Mint a sólyom megjöttem;
Már miveljed,
Cselekedjed,
Mint szívemet
Úgy itéljed.
Édesem,
Kedvesem,
Rabod vagyok, kegyesem!
Addig jártál,
Vesszőt hántál,
Míg megfogtad hitemet;
Lépre kértél,
Édesgettél,
Tőrbe tetted szivemet;
Már hállódban,
Kalitkádban
Zárva vagyok,
Rabságodban.
Ne nevess,
Meg ne vess,
Azon kérlek, csak szeress!
Már igy éljünk,
És szeressünk,
Mint egy pár galambocska,
Mondd bú nélkül,
Gondon kívül
Mint fészkében madárka;
Egymást értsük,
s már ne féltsük,
Az egeket
Azon kérjük,
Hum, ham, hum,
Hum, ham, hum,
Bőv áldását hogy vegyük.
Forrás: A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 166-167. l. – Bp., 1903.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése