Végem nekem már, de te élsz.
S a szél keseregve és sírva
iramlik erdőnek, faháznak.
S nem külön-külön egy-egy szálnak,
hanem egyszerre minden fának,
az egész végtelen határnak,
mint öblök hánytorgó vizén
vitorlások dagadt vásznának.
S mindezt nem hetyke merészségből,
vagy értelmetlen dühöngésből,
de hogy a bánatban szavakhoz
segítsen altatódalodhoz
(Ford.: Sulyok Vince)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése