Tisztelt
barátom!
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdsx2hXDko9rA8HkSt3MFRjxpnOVlBWVtBat4x7dG6FEMkEvUkYjvIV7zEYJjezS5-kJmSx6htD28Ia02-F0NwHUpzfvn1_45k2vnOMpY47YiGe1lp0hQZDXYxWIpMyjGSsho3vuaG5SVi/s200/Pet%25C5%2591fi_daggertipia_eredeti_lemez.jpg)
Az
1-ső, 2-ik és 3-ik Compánia menend Karlstadtba, s igy én is (az 1-ső
Compániával). Horvátországban legfölebb l s ½ évig maradandunk, s onnan
hihetőleg Olaszországba viend utunk. Ha ez megtörténik, némikép feledem Tyrolt.
Azonban még bizonytalan. – Ezek körülményeim. Mit mondjak önmagamról? Most
érzem, mi mélyen sülyedtem, leszállva a tudományok pályájáról, neveletlen,
érzéketlen emberek körébe, s egy durva zsarnok körmei közé.
Csak
néha emel ki e pokolból a költészet a mennyei, a malasztos. Oh, ha ezt
keblemben nem hordanám: a kétségbeesés ölne meg! Egy hónapja már, hogy itt
vagyok, s még igen keveset irtam; de hogyan is irjak? a káplár, mihelyest
tollat lát kezemben, lármáz, szitkozódik reám, s dolgot ad. Igy vagyok, azonban
nem csüggedek. Non, si male nunc, et olim sic erit. Mihelyt irhat tisztelt
barátom, irjon, hogy még Graeczben találjon levele. Legyen boldog s ne felejtse
Graecz, apr. 30-dikán 1840.
igaz
barátját
Petrovichot, s. k.
Forrás: Dr.Badics
Ferencz: Petőfi levelei. Petőfi-Könyvtár XXIII. füzet. Bp., 1910.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése