2018. júl. 19.

Nagy Emma (1895-1957): Anyám


kép: Vízkelety Witman Eta (1882-1962): Hazatérés

Az ő szemében él a múltunk:
a nagy napfényes régi ház.
Szavát tűnt évek melegsége
s apám emléke rezgi át.

És ha jövünk vakációra,
mint diákok az életiskolából
vígan ketyeg a régi óra
És úgy mutat a mutatója,

mintha sok évvel visszamenve,
a régi házban - régen lenne...
Anyám szemében fény ragyog
s mi újra gyerekek vagyunk,

elfelejtjük az éveket
és elfelejtjük önmagunk.
S ma jó anyám elmerengve,
egy pillanat szent tiszta csendje

imádság-módra megfogott:
Még azok vagyunk: boldogok.
Szeme őrzi a régi házat
és őrzi drága, jó apánkat

és őrzi víg emlékeinket
s a szívével összetart minket.
Tűnt éveket átalhidal
elesőt újra felemel -

s a rólunk szőtt álmaival
belénk új erőket lehel.
A hit ragyog a két szemében
s az égi hűség szent nevében

vigyáz itt ránk, soraink állja -
s Isten és én, figyeljük némán
és meghatottan nézünk rája.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése