Térden ül a szőke gyermek
Átkarolván őt nagyapja,
S a fiúcska az öregnek
Ősz szakállat símogatja.
’Nagyapó te! Pali bátyám
Mikor jő meg fakó lován?’
„Csatában ömlött ki vére,
Bátyád ne várd kis unokám!”
’Nagyapó te! hát bátyámnak
Mért s miként ömlött ki vére?’
„A honért s a vágás által,
Melly éd’s apádra volt mérve.”
’Nagyapó! mond: de atyácska
Csak megjő ma esti talán?’
„Elfogták őt s lánczra verték,
Atyád ne várd kis unokám.”
’Nagyapó te! hisz anyácskám
Érte ment kegyelmet kérni,
Mondá, hogy kiszabadítja
S együtt fognak visszatérni?’
„Elment – elment – de ne várt őt,
Vissza többé ők nem térnek,
Hogy apádat függni látta,
Szíve megrepedt szegénynek!”
Forrás: Magyar Emléklapok 1848-49-ből. I. kötet 1850.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése