2016. jan. 20.

Mihail Eminescu: Glossza





Jönnek évek, múlnak évek,
minden új és régi minden,
hogy mi jóság és mi vétek,
jól vitasd meg bent a szívben.
Bízni is kár, félni is kár,
ami hullám, úgy is illan;
bármi buzdít, csábít is bár,
légy közömbös holtodiglan.

Hányan futnak este-reggel,
két fülünkbe kiabálva;
ki törődnék mindezekkel
és figyelni meg ki állna?
Húzódj távolabb örökre,
önmagadra lelve, lélek, -
amíg meddőn mennydörögve
jönnek évek, múlnak évek.

Meg ne ingjon elme-adta
mérlegednek józan nyelve
csalfa perceknek miatta,
csalfa mámorért enyelgve,
melyet szül a perc halála
s tűnő perccel elfut innen:
annak, ki ezt tudja, állja,
minden új és régi minden.

Mint akik színpadra néznek,
úgy tekintsed a világot:
négy szerep jut egy színésznek,
hogy ki, mégis kitalálod,
Van ki sír és van ki vádol –
Míg peregnek így a képek,
értsd meg a komédiából,
hogy mi jóság és mi vétek.

Két lapja van egy levélnek:
egy a jövőd, más a múltad.
Fent a kezdetről beszélnek,
ha olvasni megtanultad,
Ami lesz s volt hajdanába,
mind a jelen őrzi híven,
ám, hogy minden oly hiába,
jól vitasd meg bent a szívben.

Mert a létet vas-szabállyal
egy igazság,m i befonja
és sok ezredéven átal
sír, nevet a föld lakója;
más a maszk, a móka ócska,
más a száj, a szó avitt már, -
annyi sokszor megcsalódva
bízni is kár, félni is kár.

Bízni kár, ha látsz nyomort a
célhoz hidat verni mégis.
Bambák lépnek homlokodra,
bárha rajta csillag ég is.
Félni is kár: újra látod
őket görnyedt, régi kínban;
egy se legyen a barátod:
ami hullám, úgyis illan.

Szép dalával föld sziréne
hálót vet ki, mint a halnak
s – új színész kell unt helyére, -
vermet ásnak, tőrbe csalnak.
Bújj, suhanj el észrevétlen!
Rá se nézz, csak talmi kincs vár,
biztos utad ellenében
bármi buzdít, csábít is bár.

Menj tovább, ha hozzád érnek,
néma légy, ha jóbarát csal!
Régen más mértékre mérnek,
elkéstél a jótanáccsal.
Üljenek törvényt feletted,
legyen minden úgy, amint van!
Semmihez se kösd a lelked,
légy közömbös holtodiglan!

Légy közömbös holtodiglan,
bármi buzdít, csábít is bár;
ami hullám, úgy is illan
bízni is kár, félni is kár.
Jól vitasd meg bent a szívben,
hogy i jóság és mi vétek; -
minden új és régi minden. –
Jönnek évek, múlnak évek.

Ford.: Dsida Jenő
Forrás: Vigilia 1935. 2. kötet


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése