Méltán lakol, s méltán gúnyoltatik a szegény,
Midőn hatalmasbat követget, mint maga!
Megláta a mezőn a béka egy bikát,
S megirigyelvén neki, hogy olly nagy test barom,
"Brekeke, Kloáx, Tuu! megállj, kiált, megállj,
Még én ha csak nálad nagyobb barom leszek."
Ekkor pofára szedvén a lélekzetet,
Mereszkedék egész erővel, s kérdezé
Fiait, ha testesebb e már, mint a bika?
Majd pedig az aprók: Még-nemet mondván neki,
Megint mereszkedik, s megint megkérdezi,
Mellyik legyen mármost nagyobb, a marha-e,
Vagy ő? - felelvén pedig az aprók, hogy nagyobb
A marha: mindjárt csak! s mereszkedik szegény
Harmadszor is, mígnem kidülled a szeme,
S megpukkad a nyomorult Brekeke, koáx, tuu!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése