![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvnIgkV9O2-GFggdlgPDTrLdkUQ2AMOD_CdeGB6EGRJ-TvkhgbgndXWy_zfTbUMBarpe2srNSiL_SiIJ5gcc6SL4aFzVDTaWowKDEJupMfdYNFDq9Hhktx3N0GzXUrvOm9rolDfCAsqUEI/s200/p%25C3%25A1r+a+szerelem+cs%25C3%25B6ndje+TRANQUILLO+CREMONA+festm.jpg)
A mennyboltnak mindenik csillagját
Lehozom, ha kéred;
A rengeteg minden vad szörnyével
Viaskodom Érted;
A pacsirta mindenik nótáját
Eljátssza majd lantom;
A kerek föld kincsét – drágaságát
Mind Elédbe hordom;
A fénylő nap legszebb sugarából
Fonom koronádat:
S mint az árnyék, loppal-titkon
Megyek csak Utánad!
De majd, ha a csillagokra ráunsz,
S nem vakít el fénye;
A rengeteg minden szörnyetegje
Le lesz immár győzve;
A pacsirta bűbájos nótáit
Ha mind eldaloltam;
S félreteszed a sok drágakincset,
Amit Eléd hordtam;
Ha leveted fénylő koronádat,
Szerelemre vágyva;
Hogyha majd a szíved láng emészti:
Gondolj rabszolgádra!
(Forrás: A Jövendő – Irodalmi, művészeti és kritikai szemle – I. évf. 10.sz. 1910. júl.1., Hódmezővásárhely)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése