Jaj, esik az eső, micsoda rút idő!
Szél is dudál. Be csúf egy reggel.
Elküldjük-e az iskolába,
Vagy mit csináljunk a gyerekkel?
Sápadt szegény, a szeme bágyadt,
Köhög is még.
Nem tudsz sütni napocska?
Majd szólok szélanyónak, kösse be fiait
Egy jókora nagy zsákba és ne eressze ki…
Kávét se kérsz, galambom? No muszáj. Csak egy kortyot.
Egy kortyot, csak egy kortyot:
Édesanya kedvéért!
No még egy kortyot, ezt meg
Édesapa kedvéért.
És egyet bátyókáért, egyet Tomi kutyáért,
Egyet meg magadért is, Zsuzsóka, kicsi lányom.
A kiflit meg idetesszük a tízórai mellé.
Igy jó lesz, úgy-e jó lesz? No ládd.
Hisz jól aludtál és nem fáj, úgy-e semmid?
Ne idegeskedj, kedves, hiszen még félnyolc sincsen.
Meleg kabátot adj rá, és sált is a nyakába.
Jól gombolkozz be, lelkem, cudar idő ez máma
S az ernyőd is úgy tartsad, édes kicsi virágom,
Hogy jobbra is láss, balra is,
És fordulj néha hátra.
Vigyázz a villamosra a Zsigmond-utcán végig,
Meg az építkezésnél térj ki, kicsi ágam
S ha átvádolsz az úton, az autókra ügyelj csak,
Alattomosan jönnek, gonosz, dühödt kutyák
S a füledbe csaholnak, hogy megijesszenek.
De te csak menj szép bátran és Isten vezéreljen!
Az ablakból is látni, hogy lódul meg az ernyő
A szélben, és az eső mint veri pici lábát.
Ó, Szél, kegyelmezz néki! Eső, ne verd a kedvest!
Az erősekkel birkózz, ez kicsike gyerek,
Pár napja kelt az ágyból, (a chilusok nem tiszták,
Harminchét kettő-három tized a hőmérséke)
Napfény kellene néki Meránban, vagy Mentonban
És pihenni egy évig, - de, Istenem, miből?
Ó, Szél, kegyelmezz néki! Istenem, vezéreljed!
Jaj az ilyen apának, ó százszor jaj neki,
Csak írni tud és sírni, gyötrődni és zokogni
S ez minden, amivel a gyerekét szereti.
Forrás: Napkelet 6. évf.
1. sz. (1928. január 1.)
