Szatmári Zoltán (Zelk Zoltán): Madáriskola

Nézzétek csak mennyi madár

szállott a tölgyfára,

s úgy ülnek az ágakon, mint

ti az iskolába.

Most tanulnak énekelni,

legyekre vadászni,

s megtanulják, hogyan kell a

felhők közé szállni.

Középen ül a tanító,

a leckét elmondja

s ha elhallgat, a sok madár

utána csipogja.

S mikor a nap fent ragyog már

az ég közepében,

abbahagyják a tanulást

s hazaszállnak szépen.

Forrás: Gyakorlati pedagógia. - 2. évf.  5. sz. 1936.

Vályi Nagy Géza: Magyar ember ilyenkor…

 

Magyar ember ilyenkor kint jár a határba’,

Verejtéke, könnye hull… suhint a kaszája…

Elnézi a dús kalászt késő napnyugtáig,

Az arcáról boldogság, szent öröm sugárzik.

Magyar ember ilyenkor fohászt küld az égbe,

Megfürdeti a lelkét nyári verőfénybe..

Elszenderül s a szívét halk zene himbálja:

Kalász-zsongás a világ legszebb muzsikája!

Forrás: Gyakorlati pedagógia. - 2. évf.  5. sz. 1936.

Lampérth Géza: Miénk a föld!

Miénk a föld, Árpád földje,

Isten keze nekünk mérte!

Verejtékünk, vérünk gyöngye

Hullott rája, ömlött érte.

Attól áldott minden rögje…

Miénk e föld mindörökre,

Mindörökre!

Síró szellő ősi romra

Csak ezt sírja, ezt sóhajtja.

Ősz aggastyán nyugalomra,

Fáradt testét ezzel hajtja.

Ezt dalolja ifjú ajka,

Bölcső felett ezt a dajka,

Ezt a dajka!

A toronyban búsborongva

Délharangszó estharangszó

Csak ezt kongja, csak ezt zsongja,

Ezt zokogja minden jajszó.

Bujdosó ezt bús útjában,

Furulyaszó a pusztában,

A pusztában…

Szántóvető kérges marka

Ezt vesse az ősi rögbe.

Zúgó vihar bús harangja

Ezt harsogja mennydörögve!

Minden magyar szív imája

Égi útját ezzel járja,

Ezzel járja!

Forrás: Gyakorlati pedagógia. - 2. évf.  5. sz. 1936.

Vályi Nagy Géza: Három könny

Három könny van a szempillámon,

Nehéz, forró mind a három!

Lelkem legmélyéről jöttek

Szemembe a drága könnyek.

Az első, mely úgy éget,

Siratja a Felvidéket.

A második a legdrágább,

Téged gyászol, Bácska, Bánát.

A harmadik – legnehezebb,

Erdélyország, érted pereg!

Érted pereg, vagy tán másért:

Egész Nagy-Magyarországért!

Forrás: Gyakorlati pedagógia. - 2. évf.  5. sz. 1936.

Ismeretlen szerző: Péter-Pálkor…

 

Ringatózik altatón a

Kalásztermő magyar róna,

Cirógatja szálló szellő,

Árnyékolja futó felhő.

Hullámzik már aranyhaja:

Álmodozik a Földanya,

Aranyszemű búzatőről,

Boldogságos jövendőről.

Alvó róna vetést renget,

Éber ember kaszát penget.

Körös-körül nézelődik:

Aratásra készülődik.

Jó az Isten, bőven adott

Duzzadozó búzamagot;

Aki fárad, aki arat:

Kenyér nélkül egy se marad.

Áldást fakaszt a munkája,

Isten szeme néz le rája,

Jó Földanya segít benne,

Hogy könnyebben, vígan menne.

Térdre borul az arató,

Égnek-földnek hálát adó,

Hogy megtermett, hogy megérett,

A búza, az áldott élet.

Forrás: Gyakorlati pedagógia. - 2. évf.  5. sz. 1936.