Bűnök ellen perlekedj, lázadj, költeményem!
Sokan rejtik az epét ínycsiklandó mézben,
arany palást rejtekén pléh szív van a mélyben,
oroszlánbőrt öltenek szamarak kevélyen.
Más a felszín, más a mély, csak a küllem lázad,
az ajkon méz csergedez, szívben epe sápad;
nem mind méz, mely mézesen édeskedve árad,
más mozdítja a kebelt, mint a kezet-lábat.
Bűnben tobzódik a tett míg a szó erényben,
szuroksötét lelkeket hószín fed be szépen ;
fáj a fej és szétsajog a kín minden részben,
éppoly ízű fenn az ág, mint a tő a mélyben.
Róma a világ feje, de nincsen világa,
világ szennyes kútfeje, nincsen tisztasága,
az első bűn átsodor a bűnök sorába
s minden dolog sárgaszagú, mely lehullt a sárba.
Ki Rómához tartozik, azt eléri száz kár,
a bíróság ehelyütt nem jobb, mint a vásár,
kész összegért kapható a szenátorság már
s minden ellentétet old, ha van, a busás ár.
Ha Rómába beidéz kemény Vocativus,
mert terád vádaskodik az Accusativus,
bizonnyal tisztára mos kapzsi Ablativus,
vigyázz, hogy kéznél legyen bukszád, a Dativus.
Szép társaság: mint, aki ügyét rájahagyja,
magáét vagy másokét, jó ha megfogadja:
aki baksist megtagad, Róma megtagadja,
ki-ki mennél többet ad, viszi magasabbra.
Van ott oly paragrafus a dekrétumokban,
hogy a jogi kereset legyen telt marokban;
adj és te is keresel, ha kereseted van;
mily mértékben vetegetsz, aratsz ugyanabban.
Ajándék és peres ügy futnak egymás mellett,
eregesd az adományt, és célba egyenget,
ne féld Marcus érveit, ékesszóló nyelvet,
ékesebben szól a pénz, legyőz minden elvet.
Nincs oly pénz e kúrián, mely nem fut, de fekszik,
kereksége tetszik és keresztje is tetszik,
mivel ilyen tetszetős, mindenkinek tetszik,
s hol a pénz szépen beszél, törvény se veszekszik.
Nagy összeg a tenyeret vígan jóllakatja,
hiába Justinián, szent kánon haragja,
minden ily szó polyvaként könnyen lemaradna,
mind tudják, hogy a magot csak a tárca adja.
Rómát jól kerülje a szűkmarkúság átka,
amely sínyli az adót s nincsen adománya;
pénz trónol Isten helyén, Marcus lett a márka,
zsoltár helyett árakat szól a szavak száza.
A pápához forduló tartsa mindég észben:
jókedvű adakozó a kedvére lészen,
koldus ne zavarja őt, az érme az érdem,
kevés pénzre így felel: meg nem éri nékem.
Elemezd a "pápa" szót: neve azért pápa,
mindenkinek mindenét papizni kívánja;
vagy kurtíts egy gall igét, és mondd: "paga, paga",
minden egyéb hasztalan, fontos csak a márka.
Nyer a pápa és kapus és pápai titkár
és e szép úton tapos egész bíboros nyáj
s ha "másiknak hiányzik, amit egynek adtál":
kár volt kezdeni ügyed, magadra maradtál.
Ennek-annak sok zsebét töltöd duzzadóra,
s ha adtál már eleget, töltsd még csordulóra;
ti dagadó erszények, vár reátok Róma,
a bedugult zsebek itt lelnek hashajtóra.
Fosztogatja zsebedet gyávája és bátra,
nagy, nagyobb és legnagyobb mások rakománya.
De hasztalan taglalom, csak ez a summája:
fojtogatják zsebedet s kiszenved a pára.
Kassza ürül s megtelik, mint Titius mája,
szélsebesen jár a pénz körbe szaladgálva,
meghal s ujjászületik időnek utána,
és így megint és megint fosztható a tárca.
Bíróságról visszatér a bölccsé lett polgár:
alul senyved Jupiter, felül Pluto regnál,
méltóság a baromhoz odaillik, nem kár,
mint gemmához a ganaj, gyöngyhöz egy göröngy sár.
(Ford.:Weöres Sándor)
*
(Chatillon, Gauthier de - szül. 1135 körül -; a vágáns költészet képviselője.
Latin nyelvű verseit friss valóságlátás, szatirikus hang, lírai hangütés jellemzi.
Már életében rendkívül népszerű volt.)
