Bajza József (1804-1858): Esthajnal

 

Bájló arany fény
Csillog szelíden
A reszkető tó
Hullámain.

Fölserken a szél
Rózsák öléből,
S völgyek hüs árnyin
Zokogva leng.

Némúl az erdő,
A messze síp-hang
Reszketve nyögdel
A légen át.

Kéklő virággal
Hímzett ligetben
Rejtezve csattog
A csalogány.

Leányka édes!
Még most öledben
Elszenderülve
Mennyet lelek:

Ki tudja, holnap
Talán siromra
Leng a lenyugvó
Est bíbora.

Ah valljon e szív,
Mely hőn pihegve
Hófátyolodnak
Alatta ver,

Fog-é fölöttem
Sohajtozásban,
Mint e nyögő szél,
Kesergeni?

Forrás: Magyar költők könyve. Második kiadás. Geibel Armin Pest,  1857.