Bájló arany fény
Csillog szelíden
A reszkető tó
Hullámain.
Fölserken a szél
Rózsák öléből,
S völgyek hüs árnyin
Zokogva leng.
Némúl az erdő,
A messze síp-hang
Reszketve nyögdel
A légen át.
Kéklő virággal
Hímzett ligetben
Rejtezve csattog
A csalogány.
Leányka édes!
Még most öledben
Elszenderülve
Mennyet lelek:
Ki tudja, holnap
Talán siromra
Leng a lenyugvó
Est bíbora.
Ah valljon e szív,
Mely hőn pihegve
Hófátyolodnak
Alatta ver,
Fog-é fölöttem
Sohajtozásban,
Mint e nyögő szél,
Kesergeni?
Forrás: Magyar költők könyve. Második kiadás. Geibel Armin Pest, 1857.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése