Alaksza Ambrus (1903-1983): A ragyogószeműek

Ötven lány lesi a szót,
fejet hajt, fölfigyel, jegyez,
ötvenszeresen szűrt a csend,
s félszáz a lélegzésnyi nesz.

És minden arc fölött fehér
vászonvirágok nyílnak,
s hol itt, hol ottan mozdul a
gyengéd kamilla illat.

Csinosak? Szépek? Királynők,
a szépség, fönség nagy talány:
egy szürke rím is bonyolult gond,
de tarka rét ötven leány.

Csak azt tudom, - s elmondom én
felhőnek, víznek, fűnek -
tanulnak mind az ötvenen,
és ragyogó szeműek.

Forrás: Jelenkor 1. évf. 2. sz. 1958. december