(Régi dalaimból)
Ha szemed úgy nem lángolna:
Az én keblem nyugodt volna.
Ha meg nem öleltél volna:
Feledésem rád borúlna.
Ha csókot nem adtál volna:
Szivem mostan nem zokogna.
És ha bút nem adtál volna:
Arcom úgy nem hervadozna.
Óh, de mivel szemed lángolt:
Az én keblem merő láng volt.
És óh, mivel megöleltél -
Örökre le bilincseltél.
S mivel csókra csókot adál:
Nyög szívem – e síró madár…
És hajh! Mivel bút is adál:
Engemet így elhervasztál.
- Most már csak azt kérem tőled:
Készítsd el a szemfedőmet!
Forrás: Gombostű-naptár hölgyek számára. Szerkeszti: HAJNALKA. Ötödik évfolyam. Pest, 1867. Emich Gusztáv kiadványa.
Jó szórakozást, töprengő, elmélkedő, ösztönző, vigasztaló, megnyugtató perceket kívánok az Irodalom-birodalomban! - Csicsada
2026. máj. 12.
Thaly Kálmán (1839-1909): Szerelem martyrja
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése