Lányka, egyszer láttalak csak,
És azután elhagyálak.
Közeleg a végzetes perc,
Midőn ismét feltalállak.
Óh, mi neve az érzésnek,
Mely erőt vesz rögtön rajtam!
Vágyom hozzád, s félek tőled
Ugyanazon pillanatban.
Másfél éve küzdök immár
A tilalmas érzés ellen,
És nincs erőm megküzdeni
Épen most a döntő percben.
Elmenjek-e vagy maradjak?
Lássalak-e újra? Vagy ne?
S míg ezt kérdem: indulok már,
S a kit látok: csak te vagy, te!
Erősebb vagy… mindhiába!
El kell mennem, látni foglak,
És oda lesz győzedelmem,
s vége nem lesz rabságomnak.
Majd ha jövök és fölismersz,
Gyöngeségem ah, tekintsed…
Önkényt nyújtott kezeimre
Rakd szelíden a bilincset.
Forrás: Gombostű-naptár hölgyek számára. Szerkeszti: HAJNALKA. Ötödik évfolyam. Pest, 1867. Emich Gusztáv kiadványa.
Jó szórakozást, töprengő, elmélkedő, ösztönző, vigasztaló, megnyugtató perceket kívánok az Irodalom-birodalomban! - Csicsada
2026. máj. 12.
Dalmady Győző (1836-1916): Találkozás előtt
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése