Húzzad czigány, ne kiméld a húrokat;
Húzd míg a húr fájdalmában megszakad!
Magyar a dal, magyar ember hallgatja,
Ilyen dalért a ki magyar
A lelkét is od’adja.
Húzzad húzzad! Sirjon az a hegedű,
Majd kaczagjon, mint borúra a derü;
Húzzad, húzzad, szomorúan majd vigan!
Ugy magyar dal a magyar dal
Szomorúra ha víg van.
Forrás: Koszorú. Szépirodalmi s átalános miveltség terjesztő hetilap. Szerkeszti Arany János. Első évfolyam II. félév. 4. szám. Pest, Nyomatott Emich Gusztáv Akad. Nyomdájánál 1863.
Jó szórakozást, töprengő, elmélkedő, ösztönző, vigasztaló, megnyugtató perceket kívánok az Irodalom-birodalomban! - Csicsada
2026. máj. 22.
Várady Gusztáv (1836-1873): Zene alatt
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése