Dobrow László (1843-1901): Vén hegedős

 
Ébredj! Ébredj jó gyermekem!
A nap már oly magasan áll…
A szunnyadókra gyötrelem,
Éhenhalásnak kinja vár.
Pir festi már a hegytetőt,
Sürgés van uton, utfelen:
Keresd elő a hegedőt,
Menjünk koldulni gyermekem!

Mit ma megoszthatnék veled:
Nincs egy evőfalat kenyér;
De isten él fejünk felett,
És tőle kap, ki tőle kér.
Ő látja jól a szenvedőt, -
Mint ő akarja, úgy legyen:
Keresd elő a hegedőt,
Menjünk koldulni gyermekem!

Mikor még én is dús valék,
Mint járt házamba sok barát…
Bőséggel áldott meg az ég,
S más ittas asztalom borát.
De hagyjuk ezt a szebb időt!
A multra fáj tekintenem:
Keresd elő a hegedőt,
Menjünk koldulni gyermekem!

Te összeteszed két kezed,
Én játszom majd a hangszeren;
TE csak a jelent könnyezed,
Engem nem aggaszt a jelen.
A szenvedés nyakunkra nőtt,
De tort nem ült még lelkemen:
Keresd elő a hegedőt,
Menjünk koldulni gyermekem!

Ajkadról szent zsolozsma szól,
Egy háztól máshoz így megyünk;
Keblünk nehéz fájdalmiról
Beszél hegedő s énekünk.
„Segitsük őt! Segitsük őt!”
Szól ajkadról a kérelem:
Keresd elő a hegedőt,
Menjünk koldulni gyermekem!

Talán kerül egy-két falat…
Talán lesz még ma irgalom
A rozzant nádfödél alatt,
Ha kérdő szó van ajkamon.
Kerüljük a magas tetőt!
Maradjunk inkább ide lenn:
Keresd elő a hegedőt,
Menjünk koldulni gyermekem!

És csak megyünk tovább… tovább…
Nem nyugszunk csak egy perczig is;
Bár ránk uszitják a kutyát,
Bár lábunk vérzi gaz, tövis.
„Segitsük őt! Segitsük őt!”
Szól ajkadról a kérelem:
Keresd elő a hegedőt,
Menjünk koldulni gyermekem!

Holnap?!… Ki tudja mint vagyok…
De mégis… mégis érezem,
Hogy holnapon tul már napot
Nem enged érnem istenem.
Holnap varrass hát – szemfedőt…
Ma kérjünk rá az utfelen:
Keresd elő a hegedőt,
Menjünk koldulni gyermekem!

Forrás: Koszorú. Szépirodalmi s átalános miveltség terjesztő hetilap. Szerkeszti Arany János. Első évfolyam II. félév. 12. szám. Pest, Nyomatott Emich Gusztáv Akad. Nyomdájánál 1863.