A
Bez návratu (Visszatérés nélkül) L’udo Ondrejov válogatott verseinek
gyűjteménye. Válogatottnak mondhatjuk, mert az egy-két egyszerűbb vagy egy-két
túl finom és szép versen kívül egy kiforrott költői véna igazi arcát mutatja e
könyv.
L’udo
Ondrejov a szlovák faj vátesze. Jánosik nemzetének fia, aki még mindig
alacsonyan látja fajtáját, s a bacsa-dalában azt dalolja:
Ítéljetek bírák, hóhérok akasszatok,
népem az új reggeli mégis bevárja!
A
kötet legszebb versei a Bez návratu,
V predjeseni (Őszelőben), amelyben a fáradt költői lemondás halk muzsikája
művészi húrokon csendül, a Pri méle
(A métánál) eszünkbe juttatja a mi
nagy költőnk síró kérdését, megoldását: ... túl vánkoson, leplen, ingen, sírva
láttuk meg: ez se minden... L’udo Ondrejov ezt így énekeli meg:
Ez ját vágyainknak csúcsa,
Istenem, hatalmas Istenem?!
Borongós
hangjával, mély líraiságával kap meg a Z
mitvych vstanem (Feltámadok), míg a Z
vtacich piesní (A madárdalokból) c. ciklus legbájosabb verse a Rozprávku písem (Mesét írok).
Mesét írok,
... hogy valahol
elaludtak a szürke erdők...
A
rohanó század bölcsődalát írja meg az Uspávanka
mojej matky-ben (Anyám altatódala)..
Ondrejov
tehetség, erő, stílus és mondanivalók szempontjából a legjobb szlovák költő
közé sorozható.
Forrás: Magyar írás – Kazinczy kiadás III. évf. 4. sz. 1934.
április
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése