![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXs1s0vz4vdlRxAdZSUBkRHmL16XDxwcL4kJnpHBEMtxmwm-4SDFR6HLZCO5JCO7YFjssIbJwTlDWlLxaix7PPRkw3TSrokNt_1IKFxULfDhPBw-D7o-e1cszab4qzzSLGfcCcfiCP-jHc/s200/padl%25C3%25A1s+s%25C3%25B6pr%25C3%25A9s.jpg)
Látok százezer vén paraszti udvart,
süppeteg csendben nagy poroszlóktól dúlva.
S látom, hogy százezer meghasadt küszöbén
százezer paraszt ül tenyérbe borulva.
Pitvarnak, kamrának széttört az ajtaja,
s szél futkos bé rajta öldösni a csendet.
S kinn a szérűskertnek fekete szalmáján
a vak História veres csikót ellett.
Megzöldül a kútvíz, néma a galambdúc,
s mint a gyászlobogó, olyan a lomb a fán.
És a lomb alatt nagy idő-apóka-szem
sír százezer paraszt százezer udvarán.
(Forrás: Új Magyarország I. évf. 1.sz. 1956.nov.2.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése