![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjPQvSOTA52tBflze_n6ame7M98M8nfARJERsCxVeRczwWtIygl89pX5q8Yk2DtQMywoW3PlTFDztYP63i8EGi0RDI6V1k58HZ9zANSNUtzs3qEND6zQWft2gUubUQpeyYkmfSQTsfG3Dc/s200/cig%25C3%25A1nyl%25C3%25A1nyok.jpg)
Láttam egy nyáron Mecséren
három nyikorgó szekéren
lehetetlen szépet:
fekete násznépet.
Esküvőztek a cigányok,
megmosdottak mind a lányok,
hétszer szépek voltak,
cigányul daloltak.
Legszebb lány volt a menyasszony,
készülődő ifiasszony,
tízen körülállták,
szép bőrét csodálták.
A vőlegény szivarozott,
tiszta fehér inget húzott,
nem is hegedültek,
dobogva fütyültek.
Három nyikorgó szekéren
nagy port vertek föl Mecséren,
s lehetetlen szépen
eltüntek az égen.
(Forrás: „A civódó magyar” – Versek népről, hazáról 25-26. old. – Válogatta és szerkesztette Hegedős Mária – Móra Könyvkiadó 1985.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése