![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKdBQFHuuejvcfxiirQsQqBb7Wb-4VTEXs0MsFSGXTYxXy5wZWGPuQ1f16BynaDnPHamC-UK1LODarDy4lmkmHl6g9ghuLxWkrU1SqtpmPAx7vDEpYQCukPSAOetZZVx8evXaW61Xgjxo/s200/erd%25C5%2591+besz%25C5%25B1r%25C5%2591d%25C5%2591+f%25C3%25A9nnyel.jpg)
Hűs tengere örök csendnek.
itt elül az égi felleg.
Itt az utak elmerülnek.
Állj meg. Ez az örök erdő.
Aki belép, vissza nem jő,
Ezer évig bujdos benne.
Simogat-e bársony árja,
Ezer évnek álma, árnya?
Ezer év mint egy nap lenne.
Honnan jöttem utoljára?
Néztek-e utánam, várva,
Emberek a túlsó parton?
„Az az ösvény elvezessen,
Az az árnyék betemessen,
Szíved mindent elfelejtsen.”
(Forrás: Balázs Béla: A vándor énekel – Versek és novellák 81. old. – Válogatta, szerkesztette és az előszót írta Radnóti Sándor – Magyar Helikon 1975.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése