Honnan jöttem – nem tudom,
Nem tudom – hová megyek.
Mégis bátran jöttem én,
Mégis vígan lépkedek.
Ükapámat nem tudom,
Fattyomat sem ismerem!
zöld mezőben görbe út,
Varjú-toll a címerem.
Nem vagyok sem nagyon víg,
Nem is nagyon szomorú,
Szívem, mint a tó-tükör,
Hold-dagályra domború.
Zsebem rongyos lobogó.
Fegyver nélkül járhatok,
Cinkos szemmel néznek rám,
Lókötők és tolvajok.
Sajnálom a gazdagot!
Gond-kő teli batyuja,
Ereiben oltott-mész,
Imájában babona
Penészes, rőt pénzein
Öregség a címveret.
Én ok nélkül fütyülök,
Vándorlok, vagy heverek.
És, ha egyszer meghalok,
Olyan papos-szép leszek,
Mint bíbor ravatalon
Vérvirágos hercegek.
Nem borul rám márvány-lomb,
Csak egy dombos sírhalom,
Miként védő anyamell
S nem fog rajtam hatalom.
Forrás: Válasz 4.
évf. 2. sz. 1937.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése