![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQK4Kr53nzDNrMBdf359siDjBEQMKyqJXVHFbM-mGQ5wJO-4Q-C9DIcCOgu6sMH_A5QOgFQQWDWzn8cqi7nyacxSCHDmoUoOjzM-vqIfsnfwlCS4lsWOqF0xlT2kKkW30aTmEE4L-6s3M/s200/%25C3%25B6regek+podlipny+julius+1928.jpg)
Nőm, ülj mellém, kéz a kézben,
Hogy láthassam arcodat;
Erőnk gyöngült, nem mint régen,
De szerelmünk nem lohadt:
Fényes lángja most is ég,
Nyájasan, mint egykor, rég!...
Sok éve, hogy együtt élünk,
S szívünk egén folt nincsen;
Búban, gondban volt már részünk:
Megsegíti a jó Isten!
Hisz ha bánat lesújtja,
Vigaszt, erőt Ő nyújta!
Mért könnyezel nőm, édesem,
Az elválás fáj neked?
Angolból fordította: Gyulay Tibor
(Forrás: Nők Világa 5. kötet 1906. 1.sz.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése