![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvcYAJ5Mz1iFR8W9-PJ15KYDaYHymYQAX3LUEcy7Yaw0UK2_O8qaB3YQAvrYTPaJ6z-gTpYKoKmRNC87THWkeewvkmJqJYU_rHXJVIdbnFAPDu8bIj3e2C8_QYH8GbVZgjP7rzjxXgo2an/s200/vihar+el%25C5%2591tt.gif)
Az ormon üldögélsz s térdeden néked ért
ifjú asszony alszik, mögötted szakállas
haditettek, vigyázz! kár lenne éltedért
s kár világodért, mit enmagad kapartál
tíz kemény körömmel életed köré, míg
körötted körbe-körbe lengett a halál
és íme újra leng! s lepotyognak a kert
fészkei rémülten a fák tetejéről
s minden összetörik! figyeld az eget, mert
villámlás rengeti már s cibálja a szép
kisdedek ágyát s mint ők oly vékonyan és
sírva sirdogál most az alvó férfinép;
hogy álmára fú a szél, forog; dörmög és
fölriad! s bámul rád, ki ébren üldögélsz
míg szálldos körötted körbe röpke dörgés,
mert takaros csata készül itt, a cifra
szél beszél felőle fennen és a felleg;
jó lesz szerelmed terítni asszonyodra.
(Forrás: http://radnotimiklos.lap.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése