![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjid-R5DSvfcQhqbcTKrdoPff8LDaWt_vgpbgJNG7COa3d9QaUkArzO3Qv4AiJt5Rh1ri6qrBtF3PBxH18fq6p0f8axWu2cAh8kKUxaJHDm5xJGGooGTu8FBNGGudbm7oGB6OS4CaqznjRr/s200/mag%25C3%25A1nyos+f%25C3%25A9rfi+scheiber+hugo+festm.jpg)
Bátran viseld magányodat,
én számon tartlak téged,
ne hagyd a sorsod csillagokra,
benned érjen a végzet.
Vállad két éber sarka közt
ha sisteregve átcsap,
tudom, több vagy mindannyiunknál,
benned vakít a bánat.
Légy hát, akár az állatok,
oly nyersen szép és tiszta,
bátran figyelj, mint ők figyelnek
kegyetlen titkaikra.
S egy éjjel, magad sem tudod,
mint égig érő ének,
feljönnek benned napjaid,
a halhatatlan évek:
az este nem lel senki rád,
az este sírva, késve
hiába járják pitvarod:
csak én látlak. Vagy én se.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése