![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiu2x2w6JSSqBm0T4GZuzoZcuFoB5Qm01xTiOjy4Y8WA8YF6oGY7s1kIjYYeuh9wxF22aBUZoBx8WUePtnQOv5lvVhk97KOgK9J7CbcZEWT6aXDQ2-QReLbxz0q96aOeV04esSmKypr1NoE/s200/mad%25C3%25A1r2.jpg)
Ó, ki kedvesemé vagy, kis madárka,
ó, kit játszva ölel magához ő, kit
gyakran ingerel és kinek kisujját
nyújtja, hogy dühösen csipogva csipkedd!
amikor gyönyörű egyetlenemnek
kedve támad ekképpen szórakozni
- tán, hogy bánatait felejtse kissé,
s gyötrő lángja belül szunnyadjon addig -,
bár tudnék veled én is elmulatni,
s űzhetném el a bút nehéz szívemről.
(Ford.: Dsida Jenő)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése