![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuItKBWZ1UG_dim3lwpu0D5SMhR0tD5uAnvaBgLuz9hBJC8_3f5C55UtX7T-ukUz2OLl7dPa58TPbwUscE6FS_R37jC-Fo7YxIzSFvbJykyr0ujEWpmicp2ciCUISdVJYYO0GQ-pzjEsk7/s200/nap.jpg)
Egyszer, egy sugaras, pirosló reggelen,
A virradati Napba két szemmel belenéztem.
És ama reggel óta, örökre megigézten,
Járok fényittasan és a Nap jár velem.
Egy csodavillanás, egy percnyi perc alatt
Azon a reggelen a Nap szívembe égett.
S azóta mást se látok, csak egy nagy fényességet,
Csak lángot és tüzet, csak égő sugarat.
Amerre fordulok, a rét rezgő füvén,
És felhős ormain a ködlő messzeségnek:
Ezer picike Nap, ezüst ezernyi fény
Szikrázó szemei győzelmes tűzzel égnek.
És kívül és belül, örökre, szüntelen,
Örvénylik és dalol a tüzes Végtelen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése