Bárd Miklós műveinek emlékkiadása (könyvismertetés)

 

 Bárd Miklós művei. I-VI. kötet. Singer és Wolfner Irodalmi Intézet kiadása

„Ma, amikor sorsdöntő napokat él nemzetünk, szolgáljanak Bárd Miklós művei mindnyájunk okulására és megerősítésére” – ezzel a jeligével indult meg s nemrégiben fejeződött be az a hatkötetes sorozat, amely Bárd Miklós  kisebb költeményeit, három nagyobb költői elbeszélését – a BACSÓ PÁLt, a VEZEKLÉSt, a KÖDöt – SZOVÁTHY ÉVA cím tragédiáját, s leveleit és életrajzát tartalmazza.

    Ebben a hat kötetben tehát – melyet a költő fia, Kozma György rendezett sajtó alá s mely Singer és Wolfner tetszetős kiadásában jelent meg – benne van az egész bárd Miklós, úgy ahogyan eddigi olvasói és hívei ismerték, s ahogyan megismerheti őt mindenki, aki ezután fog műveivel foglalkozni. Ez a foglalkozás nagy meglepetést kell majd azok körében, akik Bárd Miklós költészetét csak kis részben ismerik. Bizonyára eléggé sokan vannak ezek, mert Bárd Miklós a maga korában és életében nem tartozott az úgynevezett népszerű költők közé. A népszerűséget nemcsak nem kereste, hanem egyenesen kerülte, sőt bújt előle. Pedig azoknak csapatéból való poéta volt, akik talentumuk szerint Arany János után sorakoztak. A hatodik kötetben lévő életrajz méltán végződik ezekkel a szavakkal: „Bárd Miklós a magyar költészet egének tündöklő álló csillaga”. Teljesen igaz.

Én e világ-szép pagonyban
Magában álló őrjegenye voltam

zengi egy szép versében magáról, másutt pedig csöndes, nemes büszkeséggel mondja:

Derűsen, dacosan, magányosan
Suhant be „Én-em” e fakó világba.
Mint fénysáv, melynek táncos kedve van -
-    -    -    -    -    -    -
S a sugártáncot egymagában járta,
Derűsen, dacosan, magányosan...

    Találó jellemzése ez a Bárd Miklós nem mindennapi, s éppen ezért izgatóan érdekes emberi és költői egyéniségének, mint ahogy felfedezője, Rákosi Jenő írta egyszer, egyik Bárd-kötetbeli bevezetésében, hogy „az egész ember egy különös, erős, megihletett magyar költői lélek.”

    Bárd Miklós a költészet mind a három mezején munkálkodott: a líra, az epika és a dráma terén. Drámát csak egyet írt, s az sem került színre, nyomtatásban is csak ebben az emlékkiadásban látott napvilágot, mint irodalmi hagyaték. Három elbeszélő költeménye közül a mély érzésekben és megkapó lélektani rajzokban s színes leírásokban egészen különlegesen gazdag VEZEKLÉS és KÖD mellett legnagyobb népszerűségre a BACSÓ PÁL tarthat számot, amely nagyszerű életkép a pusztuló magyar gentryt remek stílusban, pompásan érzékelteti.

    A lírában pedig Bárd Miklós olyan nagyot alkotott, hogy korunk eddig még nem is emelkedett oda, s nem melegedett föl annyira, hogy lírai munkásságát igazán értékelte volna. Ehhez még az kell, hogy akadjanak megértő méltatói, akiknek útmutatása és vezetése nyomán aztán az olvasók szélesebb rétege fogja megismerni Bárd Miklós verseit, elmerül bennük, megszokja, megszereti, s örök útitársul fogadja írójukat. Bizonyos, hogy Bárd Miklós, talán egy későbbi nemzedéknek olyan kedvelt poétája lesz, akit a fogékony lelki életet élők szinte mindennapos vendégként fognak kedvelni és becsülni, szívbemarkoló verseit antológiákban gyönyörködve olvassák és ünnepi előadások dobogóin elragadtatva hallgatják. Szebb hazafias irredenta verset, mint a TE VOLTÁL címűt, nem sokat találhatunk irodalmunkban. A SZERELEM CSODÁJA című pedig a világirodalom legszebb szerelmes verseinek egyike.

    Hogy Bárd Miklósnak egészen sajátos meglátásai és beállításai vannak, s hogy verseiben semmi sablon, semmi útszéli sincs: ez valószínűleg egyik oka, hogy az átlag-olvasók kissé idegenkedtek tőle, de viszont ez az ő költészetének legnagyobb értéke és irodalmi jelentősége.
    Bárd Miklós természetének erős líraisága a hatodik kötetben közreadott, s közvetlen hangjukkal végtelenül érdekes leveleiből is kitetszik. Írjuk gazdag egyénisége olyan remekül sugárzik ezekből a levelekből, akárcsak verseiből, még az elbeszélő költemények lírai részleteiből is.
    Kétségtelen, hogy az álnév köpenyébe burkolózott s szerényen mindig háttérben maradt Bárd Miklós – a huszártiszt leveldi Kozma Ferenc – a magyar költők egyike volt.

sz. k.

Forrás: Budapesti Szemle 264. kötet. 1943.