![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZQvulbEwejEccw3lwkiCpkQfV5LBPyMJ5PnxlfswCC1Tf9Ob5Ze8NwdjDKt_z3ptUPMZB51CjpOPnj5gbmUoIB7RCyFONk06cId9D_Qs78j7DSQ8Q9fBUhSYwCyJmL1VCa48Jzjbj5jbV/s200/anyasag+kaszab+karoly2.jpg)
Csak egy voltak kivétel, az Anyák.
Szentek és ápolónők: a csodát,
a jelenést láttam bennük. A nagy
odaadást, az aggodalmakat,
a virrasztást, a könnyet, s mind, amit
a nő szenved, ha otthon dolgozik,
a gondviselést. Hogy testileg mi a
férj, feleség s a család viszonya,
nem sejtettem-kutattam. Valami,
éreztem előre elrendeli,
ki hol álljon, mi legyen, öröme,
bánata mennyi, milyen gyermeke,
és ezen változtatni nem lehet.
A férfi maga küzdi ki szerepét,
a nők az eleve-elrendelés:
ők a béke, a jóság, puhaság
a földön, a föltétlen szeretet...
Anyám, nyujtsd felém öreg kezedet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése