![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiY_VvOw52_y8zEt8s3NFWyvklbEIR3EVq1GQ6xrNa2gjxONgob9OafQ0V1qCZq0LCVJc0U4UZKHaib2gW8MlECVbsPbEwNZ_F6V-gp1MN_tWBg9lJPKnm9rn3RhisvsTiaXN87RcQwZu_C/s200/s%25C3%25ADreml%25C3%25A9k.jpg)
Bibor vágyaiból a Multnak
Obeliszkként te megmaradtál:
Mályva-szinü, bús asszony-sirkő,
A siromnál.
Tudom én, hogy magad őrzöd csak,
Mikor az én siromat őrzöd,
De a Halált - s a mi több nála -
Megelőzöd.
Ott fogsz pompázni tompa fénnyel
S mikor siromhoz latrok jőnek,
Hirdetni fogod szent, nagy jussát
A volt nőnek.
Hirdetni fogod: te akartad
S mindent, mi történt, te akartál
S hogy nálam is hatalmasabb vagy
S a Halálnál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése