Visszagondolok rád o édes szerelem!
Egy rövidke percznek boldog álmodása,
S földerűl még egyszer lelkem éjszakáján
Bájos képeidnek tündérragyogása.
Látok ujra mindent: könyeit szememnek,
Édes álmaimnak szép aranyvilágát,
S a futó örömnek rózsabokra mellett
Hosszu bánatoknak éjsötét virágát.
Érzek ujra mindent, szóval mondhatatlant,
Tündérkéjt, édes kint őrült gyötrelemmel,
S önfeledve sirok, mint a gyönge gyermek,
Nem birván leomló sürü könyeimmel.
Légyek ujra gyermek, folyjatok ti könyük,
Ragyogj emlékezet tündér holdsugára!
S küld-el édes álmod, mint elküldé hajdan
Luna, szűz szerelmű ifju pásztorára.
O ez édes álom nekem szent való less,
O ez édes álom less az én világom,
És a zugó élet gyötrelmes folyása
Egy két pillanatnyi lázas álmodásom.
Forrás:
Hazánk 1. évf. 59. szám – Győr, 1847.
Majus 18-án, Kedden
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése