2019. okt. 28.

Révai Károly (1856-1923): Győzni fogunk…




Köszöntelek Rákóczi unokái!
Magyar honvédek, győzelmes fiúk!
Akiket mindig ott lehet találni,
Ahol az ágyuk öblös torka búg!
Csodás világ is az ott a magasban:
A Kárpátokban egy millió sas van!
Halljáték-e, mit zúgnak e sasok?
Hogy mi leszünk a diadalmasok!

Zenétek most az ágyuk csattogása,
Gránátsüvöltés, pergő fegyverek,
Mitől fölpattan az ég egy nyilása,
Hogy kik ott vannak,- gyönyörködjenek.
Fölébred Bem meg Damjanics s Petőfi
És míg a mámor lelküket betölti,-
Ajkukról édes, lázas szó pereg:
„Im, feltámadt a honvéd hadsereg!”

Ó van-e sziv, mely kételkedni merne?
A diadalban kinek nincs hite?
Hisz’ megesküdtünk az élő Istenre,
Hogy aki ránk tör,- el kell vesznie!
Mert acélos a magyar honvéd karja
És nyomorultan vész el, aki marja!
Nézzétek! Ott a példát hirdető
Uzsoki gyászos orosz temető!

Döngethetik a Kárpátok kapuit,
A golyózápor róla lepereg,
Rabszolgahadak tenger vértanuit
Leteritik a magyar fegyverek.
A lomanovi s kraszniki viharnak
Nagy szemfedői sok holtat takarnak,
Honvédek dalolta e mezők felett
A temetési gyászos éneket.

A március Idusa van itt újra,
Az, mit átéltek egykor őseink,
Mikor hazánknak véres háboruja
Barbár északról tört reánk megint.
Most megfizetjük régi tartozásunk:
A Kárpátokban sirgödröket ásunk;
Nem lesz azokon, csak egy szó irás:
„Világosért!”… Csak ez, és semmi más!

Ó, kishitüek! – Kikben sir a lélek, -
Fölemelt fővel oda nézzetek,
Hol a jövőt s a diadalmas véget
Most épitik a magyar fegyverek.
Ott, hol a szivek kiontott vérébül
A magyar nemzet jövendője épül,
Véres betükkel most irja a kard
A szállóigét: „Ne bántsd a magyart:”

Halljátok-e, a visszhang mit kiáltoz?
Mit hirdetnek a Kárpátok nekünk?
Hogy amit népünk vérben most feláldoz,
Bő áldás lesz, mert Isten van velünk.
S hol ő vezérli magyar katonáit,
Ott az igazság napfénye világit.
A merre járnak a honvéd fiúk
Csillagsugárral hintve van az út!

Ám lesz égzengés akkor e világon
Ha eldördül a végső ágyuszó.
Lesz örömünnep a magyar tanyákon
S egy egész erdőlengő lobogó.
Azért hát félre a kételkedéssel:
A magyar nemzet hazája nem vész el!
A diadalra nekünk van jogunk!
Nekünk győznünk kell! S győzni is fogunk!
-        -        -        -        -        -        -        -
Győzni fogunk!...

Forrás: Felsőbányai Hirlap XX. évf. 7. sz. 1915. április 1.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése