![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisD-1FLlz3ZKM5TsebdgVLg-XwQyi-VQ2DXN5HRvuTtJufzerlkqblN0JccCkfB-0NRzPZCdEOanqu_L67NANISNllG9E1qgBgXnoRHfe-fpd1g9aIBxmpV6-h-ZmqRsp-DUF671C8a7Jt/s200/petr%25C5%2591czy+kata+szid%25C3%25B3nia+1662-1708.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzC4O_xpa46qmoerpFxzg14CODYVAlq9p6M5JxCSkZs8KBxyajYSUqpEYedBB3UhIVhOWMqEacgzlh79K-y4GnYM1GyLg56Cz1CMlkKeXalSimzpodc7INWZS5l0GgzoFa93wKXLQTloDA/s200/va%25CC%2581lyi+nagy+g%25C3%25A9za.png)
(Az első magyar
költőnő)
Olyan volt, mint a többi asszony:
Tűrő, törékeny, szenvedő –
Csak lelke szólt más, tisztább hangon,
S megfogta bűvös, szent erő…
Csak lelke volt más, - halk, zenélő,
Beszédes hárfa: bús, örök,
Szívébe – rejtett szenvedéstől, -
zengő madárka költözött…
Mint párja vesztett őzünőke,
Bolyongott berken, bokron át –
Szerelmi tűzben perzselődve,
Kereste hűtlen bajnokát…
Járt itt is – omló könnytavának
Vizén suhant el gyors hajón –
Az első, égő, női bánat
Itt sírt dalokba jajgatón…
Ózd, 1925.
Forrás: Napkelet 4. évf.
1. sz. 1926. január
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése